Minőségmegőrzési idő és lejárat-követés
A lejárt alapanyag és késztermék az egyik leggyakoribb ellenőrzési hiányosság. A NÉBIH önellenőrzési szabályai szerint a lejárat követése az azonosíthatóság és a nyomonkövetés része – ezt a kisüzemnek is bizonyítania kell.
Miért kiemelt terület a lejárat?
Az önellenőrzés a NÉBIH meghatározása szerint kiterjed az azonosíthatóságra és a nyomonkövetésre is. A lejárt minőségmegőrzési vagy fogyaszthatósági idejű termék felhasználásra vagy értékesítésre kész állapotban súlyos hiányosság: közvetlen élelmiszerbiztonsági kockázat, és a nyomonkövethetőséget is rontja.
Minőségmegőrzési idő vs. fogyaszthatósági idő
- Fogyaszthatósági idő („fogyasztható: …") – gyorsan romló élelmiszereknél; lejárat után nem forgalmazható és nem használható fel.
- Minőségmegőrzési idő („minőségét megőrzi: …") – tartósabb termékeknél; a lejárat elsősorban a minőségre utal, de a felhasználás önellenőrzési döntést és fokozott figyelmet igényel.
Hogyan kövesd a lejáratot a gyakorlatban?
- minden alapanyagot és készterméket tételszinten, lejárathoz kötve tarts nyilván,
- a FIFO/FEFO elv (először lejáró – először fel) szerint használd fel a készletet,
- a közelgő és a lejárt tételekről kapj figyelmeztetést, mielőtt felhasználásra kerülnének.
Ne csússzon ki a lejárat a kezedből
A MyTraceability tételszinten követi a lejáratot, és időben figyelmeztet – egy ellenőrzésen a készlet lejárat-állapota azonnal kimutatható.
Próbáld ki a demótGyakori kérdések
Mi a különbség a minőségmegőrzési és a fogyaszthatósági idő közt?
A fogyaszthatósági idő gyorsan romló termékeknél van, lejárat után nem használható fel; a minőségmegőrzési idő elsősorban a minőségre utal.
Hogyan kövessem a lejáratot?
Tételszinten, lejárathoz kötve, a FIFO/FEFO elv szerint, a közelgő és lejárt tételek figyelmeztetésével.
Ez a cikk általános tájékoztatás a hivatkozott NÉBIH-források alapján, nem minősül hatósági vagy jogi állásfoglalásnak. A konkrét kötelezettségeket a hatályos jogszabályok és az üzemed önellenőrzési rendszere határozzák meg.